Verseim

             Csak vers!

Miért vagy jó, hisz nem érdemlem,
s miért vágsz mégis lyukat szívemben?
Lelkem érted eped, többet nem mondhatok,
Mindent megteszek Érted, többet nem nyújthatok.

Minden, mi jó ért, Tőled kaptam,
S öröm, hogy erre számíthattam.
Piciny versemnek ezzel vetek véget,
S talán még annyit, hogy szeretlek Téged!

      Részeg vers

Élem az életem,
jobb így, mint félszegen,
nem kell több érzelem,
nincsen több félelem.

Létemet tengetem,
s bár érzem végzetem,
újra csak megteszem,
kortyolok rendesen.

A féket már nem lelem,
nem is kell most nekem,
távol az értelem,
így érzek részegen.

                   Remény

Életünk különvált, megértettem mára,
nincsen több miért, nincsen több hátha,
Összetört szívemnek nincsen ma párja,
nem is találna, de nem is kívánja.
Itt az ideje, hogy megtudd, Te Drága,
a remény az, ami meghal utoljára!


               Hazugság

Sunyiság mellébeszélni, belátom,
nyíltan hazudni sem álom,
melyik a jobb, most már nem számít,
nincs megoldás, a szó csak ámít...


                       Rege

Csak jönnek a mondatok, versek, szavak,
nem tehetek róla, múzsának tartalak,
lehettél volna több, de mást akart az élet,
bocsásd meg, de én most csak regélek.


            Drágakő

Az új kő mindig fényesebb,
a régi már nem nyújthat értékeket,
de vajon egy idő múlva
melyik kő illene nyakadba?


                 Kőszív

Ma már nem írok többet a Nőről,
szavaim úgyis lepattannak a kőről,
s ha már szavaim célba nem juthatnak,
az is öröm, ha csendben meghallgatnak.


                 Napsugár

Bár szívem tele volt fájdalommal,
napsugaram mégis megtaláltam,
s hiába borús most az ég,
tudom, mögötte ott a kékség.
Nincs már szó, nincs mondat, mit mondanék,
legyen csak annyi, újra derűs az ég,
nem borul be többé, bátran mondhatom,
s ennek súlyát büszkén vállalom!


                        Jövő

Múzsámnak tartalak, ezért írok Neked,
csak ez az érzés, mi feszíti lelkemet,
a múltat feledem, olyan, mint egy álom,
de tovább lépek, a jövőt már látom!


             Igaz szerelem

Az ember szívében ezer érzelem él,
vágy, szerelem, szenvedély,
de ahol az igaz szerelem lakozik,
ott a hamis érzelem elbukik.


             Gyerekség

Új életem végre meglelem,
de nem feledem előző életem,
gyerekség, mely elvitt mindent kárba,
de többé nem esem ebbe a hibába.
Az új élet szép lesz és boldog,
nem bántanak többé gondok,
életed, életem külön úton jár,
csak végre boldogok legyünk már!


                 Magány

Úgy éreztem, itt hagytatok,
mégsem éreztem haragot,
remélem szívedben nincsen szomorúság,
hadd kívánjak még egyszer jó éjszakát!


                  Nélküled

Tényleg légy erős, s ne hívj már vissza,
a két picur legalább levét nem issza,
különvált életünk legyen így boldog,
s ne fakadjanak többé már gondok!


              Elmúlt

Enyém voltál. Szerettelek.
Ezt feledni nem lehet.


         Gondolat

Gondolj gyermekeinkre,
voksod utána tedd le,
s nekünk sem mindegy,
mit hoz az élet...

Ennyi volt, nem csalódunk többé...